A Láng Lajos-díjban részesült Kámán Jánossal beszélgettünk

Teilen:

Gépész végzettségű, 1975-ben szerezte első diplomáját a miskolci egyetem dunaújvárosi mérnöki karán. A hajdani Alugép volt az első munkahelye, hűséges a városához, munkájához.

„A Magyar Közgazdasági Társaság elnöksége a társaság megalapításának 125. évfordulója alkalmából az MKT első elnökéről elnevezett Láng Lajos-díjat adományozta Kámán János úrnak, a Pylon-94 Kft. ügyvezető igazgatójának, az MKT Zala Megyei Szervezete elnökségi tagjának, sok évtizedes szakmai tevékenységének, valamint a megyei szervezet érdekében végzett munkájának elismeréseként”, szól a legutóbbi elismerése laudációja. A díjat májusban vette át a budai várban lévő Tudás Házában a „Bölcs Várban”. Jó apropó egy beszélgetéshez, némi összegzéshez.

– Középiskolába is Egerszegre jártam, az egyetem után hazajöttem, az Alugépnél végigjártam a ranglétrát, végül általános igazgatói címhasználattal minden vállalatvezetési feladatot végeztem – idézte a szakmai kezdeteket minapi találkozásunkkor. – A cég 1994-ben végelszámolással szűnt meg, ekkor alapítottuk a Pylon-94 Kft.-t, ezért szerepel ez a szám a vállalkozás nevében.

 

– Miért Pylon?

– Vállalatalapításnál mindig a névválasztás a legnehezebb. Emlékszem, egy folyosón állva beszélgettünk többekkel, ott volt egy repülőtérre gyártott Alugép-termék, a megrendelésnek „pylon” volt a neve, ami tartószerkezetet jelöl. Ránéztem, gondoltam, legyen ez.

A vállalatvezetéshez a közgazdasági diplomát már a budapesti, akkor még Marx Károly nevét viselő egyetemen szerezte meg. A tervezés, a számvitel, pénzügy egyébként mind-mind igényli a folyamatos tanulást.

A mai gazdasági életben a mérnöki és közgazdász szaktudás szinte feltételezi egymást. Adomázunk: a két egyetem a budapesti Duna-parton szemben van egymással.

– Ha valami helytelent mondtunk a közgázon, a tanárok jelezték, ilyesmit csak a túloldalon. Ki mivel járult hozzá a világhoz? A mérnökök a káosz utáni pontossággal. Mire a közgazdász: na, és ki csinálta szerintetek az őskáoszt?

– Kezdettől világos volt, hogy milyen profilt visz tovább az Alugép üzletágai közül?

– Már a végelszámolást is úgy szerveztük meg, hogy továbbvihetők legyenek az életképes üzletágak. Így négy új szervezet jött létre a korábbi telephelyen. Anyagmozgatás, forgácsolás, acélszerkezet-gyártás vált így szét, a maga piacával, tehát nem kellett nulláról indulni. A munkaerő is nagyjából egyben tartható maradt. A Pylon-94 esetében voltak évek, amikor a dolgozók 70 százaléka alugépes volt. Nem volt egyszerű időszak, a rendszerváltás utáni években összeborult a KGST-piac, onnan kiszorultak a magyar gazdaság szereplői. Piacképes termékek híján voltunk, ráadásul tőke sem volt, sok cégnek a végét jelentette ez a helyzet. Az újraalakuló szervezetek először bérmunkára jöttek létre.

– Idén 25 éves a Pylon. Hogy alakult ez a negyedszázad?

– A 2008–2009-es gazdasági válságig töretlen volt a fejlődés, aztán volt pár hullámzó év. A Pylon az árbevételének 98 százalékát tartósan exportból éri el, ennélfogva ki van téve a külföldi gazdasági tényezők változásainak. Ha például Németországban a beszállítási index leesik, azt mi azonnal érezzük.

Nagy a kitettség, érzékenyen kénytelenek reagálni a piac rezdüléseire. A másik fontos tényező a forint és a devizaárfolyam változása.

– Az első időszakban folyamatosan erősödött a forint, holott az exportra gyártóknak a gyengébb hazai valuta kedvezőbb. A dollárhitelek felvétele után 50–60 százalékkal erősödött az amerikai valuta, nehéz volt kigazdálkodni, hiszen a magyar termékek árrugalmassága elég alacsony, mivel nem monopoltermékek. No, ez végigkísérte a 25 évünket. A cégeknek a kiszámíthatóság és a monetáris politika stabilitása jót tesz, az ellenkezője nem. Az árfolyammozgás például ellenhat a határidős szerződések megkötésének. A forint gyengén vagy erősen tartása közgazdasági-monetáris filozófia kérdése.

– A Pylon-94 sokat változott 25 év alatt?

– Igyekszünk fejlődni. A világ egészen átalakult az üzletvezetést, az üzleti tárgyalásokat illetően. Az üzleti szokások, az együttműködések formái más léptéket vettek. Mi is számlatömbbel, pénztári bizonylattal, pecséttel, aktatáskával kezdtünk, ehhez képest ma integrált vállalatirányítási rendszer működik nálunk, jól kiépített kontrolling rendszerrel. Ma motivációs csomagot állítunk össze a dolgozóinknak, valamint teljesítményértékelési rendszert vezettünk be. Mindez nem a létszám stabilitása és az árbevétel miatt fontos, hanem a minőségi gyártás biztosításáért.

– Ma ilyen volumenű, léptékű cég, mint az Önöké, könnyen teremt üzleti kapcsolatokat a világban, vagy ügynökségeken, közvetítőkön keresztül kell érvényesülni? Nagy konszernekkel személyesen tárgyalnak?

– A Pylon partnerei, vevői kezdettől világcégek, ismert, vezető pozícióban lévő nagy konszernek voltak, a megalakuláskor is hasonló partnerekkel dolgoztunk. Ez is volt a cél, hogy korrekt, megbízható üzleti kapcsolataink legyenek, s mi magunk is azok legyünk. A cégnagyság nem akadály. Jó a kérdés egyébként, mert anno volt olyan, hogy egy tárgyalás után az embert kikísérték a parkolóba, hogy lássák, milyen autóba száll be.

– Profánabbul is fogalmazhatunk: meglátja-e a partner szemében az értetlenséget, hogy „ezek meg kicsodák”?

– Még a kezdeti időszakból őrzök emléket: Bécsben a fővárosi magisztrátus tagjával tárgyaltunk. Megkérdezte, ki az a Pylon. Ezt követően olyan szerződést sikerült aláírni, amelyben nagy összegű előleget biztosított nekünk a cég, amelyet ő képviselt. A bizalom kialakítása kulcskérdés. Másik példa: néhány évtizede olyan acélszerkezetet gyártanak a világon, de itthon is, amely jól hegeszthető anyagból van, rendkívül nagy szilárdságú, amit a folyáshatár növelésével érnek el. Láttam az egyik cégnél, ahol két toronymakett mutatta, hogy ha ebből a finomszemcsés anyagból készült volna az Eiffel-torony, háromszor magasabb is lehetne ugyanannyi anyag felhasználásával. A Pylon-94 Magyarországon a magas folyáshatárú anyagok felhasználásában az elsők közé tartozik. Az elsők között kaptunk erről minősítést már több mint 20 évvel ezelőtt. A vezető anyaggyártó egy svéd cég volt. Amikor megérkeztünk hozzájuk tárgyalni, a vállalat bejáratánál fel volt húzva a magyar zászló. Tudták, honnan jövünk. Tájékozódtak. Pedig valóban elég nagy volt köztünk a léptékkülönbség.

– Elegáns gesztus.

– Azóta nálunk is ott leng annak a nemzetnek a lobogója, ahonnan hozzánk érkeznek a tárgyalópartnereink. A rudakon állandóan ott leng az EU-s, a magyar és a Pylon-94 zászló.

– Egy üzlet nyélbeütése esetén a sikerben hány százalékot képvisel a termék minősége, keresettsége, a cég brandje, nemzetisége, illetve a tárgyalási készség, kultúra, lélekjelenlét, érzelmi intelligencia?

– Más volt a múltban, más most. Régebben fontosabb volt a személyes kapcsolat, noha voltak olyan tárgyalások, amik a sírból jöttek vissza. Ilyenkor mindig kellett valami továbblendülés, hogy a Pylon-94 ne szenvedjen hátrányt. Sokszor bátorság, humor is kellett. Ma személytelenebb az üzletkötés, az e-mailek világában összehasonlítják a kondíciókat, a minőséget, az árat, a határidőt, annak alapján döntenek. Régebben számított, hogy tudjuk, ki van a telefonvonal másik végén.

Kámán János hozzáteszi, a német partnerek profik, a végsőkig kiállnak a cégükért, a megállapodásokhoz tartják magukat, a megbízhatóság magas szintjén élnek. Komolyak, amikor munkáról van szó, ha végeztek, vidámak, nem kezdenek bosszúsan politizálni, mint mi.

Ha már politika, a zalaegerszegiek tudják, Kámán János korábban tagja volt a megyeszékhely önkormányzati testületének, azt mondja, jó tapasztalat volt, de nem neki való.

– Mi az, ami emel, amikor áramlik a flow és mikor elkeserítő a helyzet?

– Ha lehet fejleszteni, ha javulunk, jól érzem magam, akkor is, ha nagyon sokat kell dolgozni. Inspirál, nem fáraszt. De ha rosszul megy a piac, a vevő egyre ridegebb, talán épp nincs is szüksége az árura, hát az nem örömteli. A munkaerőhiányról már ne is beszéljek, igaz? A megrendelések szépen jönnének, de a felelősségteljes határidőképzés nehéz mutatvány. Ezen az sem segítene, ha holnaptól megdupláznánk a béreket a hegesztő, lakatos, forgácsoló szakmunkásainknak és a többieknek.

A cég a zalaegerszegi Ganz és a Munkácsy szakgimnáziumban végzettekre számítana, ha lenne elég végzős. Különben marad a külföldi munkaerő.

Kámán János a cége vezetése mellett részt vesz a zalaegerszegi szakképzésben, az egyetemi közgazdász és a duális képzésben, a közgazdasági társaság ezt is elismerve díjazta őt. A kitüntetés felsorakozott a korábbiak mellé, mecénásként, az egerszegi gazdasági élet szereplőjeként több, erkölcsileg magasan jegyzett elismerés birtokosa. Lakóhelye hogyléte foglalkoztatja, jó szívvel veszi, ha a gazdasági életben szerzett tapasztalatok hasznosulnak. A virilistákat hajdanán meghallgatták.

– Meglepett a Láng Lajos-díj, igyekszem megfelelni, még jobb munkára kötelez. A közgazdaságtant fontosnak gondolom. A társaság helyi szervezetében, az előadások szervezésében, a jótékonysági megmozdulásokban igyekszem aktív lenni, amennyire időm engedi.

Kámán János felnőtt fia, lánya Budapesten él, egyelőre nem az édesapjuk cégében képzelik el a jövőjüket.

– Annak idején meggyőződéssel vallott nézetem volt, hogy a családi vállalatoké a jövő, de annak is örültem volna, ha orvos feleségem hivatását viszi valamelyikük tovább. De végül is az a lényeg, hogy jól érezzék magukat abban, amit csinálnak.

Ha sikerül szögre akasztania a munkát, beszélgetőtársamat a horgászat csábítja, noha a Balaton-parti csónakjába ebben az évben még nem tudott beülni. De a feleségének szívesen segít a baracklekvárfőzésben és az uborkaeltevésben. A munkabírást, szorgalmat otthonról, a szüleitől hozta, édesapja még hetvenévesen is új szőlőültetvényt alakított ki.

 

Forrás: https://www.zaol.hu/gazdasag/2019/08/a-lang-lajos-dijban-reszesult-kaman-janossal-beszelgettunk

ähnliche beiträge

Szlovén-magyar gazdasági fórum

A CED közép-európai gazdaság fejlesztési hálózat, a Zala Megyei Kereskedelmi és Iparkamarák a Muravidék Gazdasági Kamarával közösen tartott magyar-szlovén gazdasági fórumot Lentiben, amit üzletember találkozó követett.

MEHR LESEN »

Hegesztőművészek viadala zajlott Zalaegerszegen

Országos versennyel egybekötött szakmai találkozónak adott helyet csütörtökön a zalaegerszegi Duális Ágazati Képzőközpont. A „Focus-ban a művészet 2023” című viadalt és fórumot a hegesztéstechnikai eszközöket forgalmazó tápiószelei REHM Hegesztéstechnikai Kft. szervezte. A tudás átadása és annak megmérettetése volt a rendezvény célja, ahol tizenkettő, a szakmájában kiváló hegesztő versenyzett az elsőségért, akiket segítőik kísértek. A versenyzők

MEHR LESEN »